Amennyiben a zálog az biztosíték, fedezet, garancia vagy valami hassonló, akkor kölcsön kijár annak, akinek van mit zálog letétbe helyezzen, addig amíg kiváltja és így van hitele a kölcsönzőnek. A zálogmegörzésért is jár valami, tehát csak úgy kapjuk vissza, ha fizetünk ennek megörzéséért.
Az örökség, ha nem juss hanem zálog a hitelezőnek akkor valami nagyon megszakadt közbe és észre sem vettük. Egy idő után sajnos mintha már nem értenénk a szavakat, vagy legalábbis nem azt értjük amire addig használták. Van egy-egy szó, ami az által divatos, hogy osdi és le kell porolni a jelentését, hogy értelmet nyerjen, de mi nem vesszük a fáradságot arra, hogy portalanítsuk. Porosak azok a szavak amelyeket nem használunk és közben lassan-lassan ott maradnak mint az üveghalak a szekrény tetetjén, pedig azelőtt az éjjeli szekrényen volt a virágváza mellett.
Az ősökre való hivatkozás a jelen méltóságga nélkül olyan hivalkodó porosodó üresjárat, mint az az menetrendet jelző már megrozsdásodó tábla ahol már a megálló tetetjét is mecibálta a szél, megemésztette az idő vas foga és már a buszok sem járnak az úton. A szemetesládában pedig lerakódik vastagon ez esetben nem a guanó, mint a város peremén, hanem az újságpapír, amit már egyre ritjábban fúj a szél.
Ahol méltóság van ott a szavak jelentése is világos, használható nem ad okot a félreértésre, mint a kövendiek lelkes és tiszta vendégszeretete a megmaradt kazettás mennyezetű templomuk mellett a vendégbúcsú szövegén a kapun mielőtt kilépne a távozó.
Ha jól megnézzük a képet a jövő nem látszik csak a jelenre van némi rálátásunk a nyitott kapun keresztül. Ha becsuknánk a kaput, akkor a jelen határai leszűkülnek. A kaput mindazonáltal nem lehet mindig nyitva tartani különben mi értelme lenne a kapunak, ha mindig nyitva lenne de akkor is ha mindig zárva lenne? A kapu arra való hogy ki és be lehessen csukni és zárni. Nem így az örökség és nem így a zálog. Ott nincs csiku-csuki, az örökség vagy van, vagy nincs, mint a zálog esetében is.
Ha nem marad más csak az örökség zálogba és ha nem tudnánk visszaváltani, akkor mivel maradnánk? Szóval az örökség elzálogításának a kockázata mellett szükség van arra a jelenre, ami számon tartja az örökséget és tisztába van a zálog értékével és őrzésének a fedezetével is.
Egyszóval - van amikor zálog nélkül nem tudnánk semmit kezdeni, de az örökség nem eladó és nagy nagy helytállást kér tőlünk, ha van bátorságunk zálogba adni. Tudjuk kinek a birtokában van az a zálogház akinek odaadjuk az örökséget, bízhatunk abban, hogy szól nekünk,ha mások előttünk megvásárolnánk az örökséget, bármikor visszaválthatjuk az zálogba adott örökséget és akár ha szükséges túl is licitáljuk, ha mások előlünk kiváltanák többet adjánlva mint amennyiben mi otthagytuk megörzésre ?
A zálog és örökség porára ha ráesőz a jelen, akkor mit kezdünk a sárral, megvárjuk hogy felszáradjon, vagy visszatérünk a gólyalábakhoz, ha közben nem sikerül a sáncokat jó mélyre ásnunk és az utat sem kiöveztük le az eső előtt ?
Szóval, figyelem emberek :-) !

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése