Maroktelefon beszélgetés (részlet)

 

-        Akkor megértetted?

-        Azt hiszem, igen.

-        Rendben, holnapután, amint megbeszéltük. Ne felejtsd el magaddal hozni a digitális naplódat.

-        Erről nem   beszéltünk.

-        Éppen azért mondom.

-        De én erre egyáltalán nem vagyok felkészülve. Ezt nem is valószínű, hogy szeretném.

-        Akkor meg mi értelme lenne, hogy találkozzunk?

-        Az is igaz, digitális exhibicionizmus … erre gondolsz.

-        Akár így is nevezheted.

-        S még hogyan?

-        Most komolyan, valóban az a lényeg, hogy minek nevezzük, és nem az, hogy működjön, hasznos legyen, vagyis élni tudjunk vele?

-        Vedd ahogy akarod. Nekem már kevés év van még hátra, tudod nyolcvan után már sokra nem tervez az ember.

-        Értem. Azért mostanában elég sokan, azok közül, akik elhagyták az ötven évet nem is remélik, hogy megérik a nyolcvanat.

-        Ezt akkor most mire véljem? Már dögölhetek meg, ezt akarod mondani ezzel?

-        Erre nem tudok mit mondani...,

-        Kéred a jussod, igaz, csak szégyelled előttem, hogy erről beszélj.

-        Szóval, te azt gondolod, hogy én azt várom, hogy halj meg?

-        Nem gondolok én semmit, és nem is mondok semmit.

-        Miért bántasz?

-        Nem akarlak bántani.

-        Én sem.

-        Akkor rendben van, Mikor legközelebb erre jársz hozzál virágot a sírra.

-        Rendben, de miért szükséges a digitális napló a virág mellé?

-        Nem mondom még egyszer.

-        Láttam, hogy nyakkendőt is kötöttek és úgy tették a koporsóba.

-        A szája mosolygott, csak a szeme volt behunyva.

-        De furcsa, ha valaki nem akarja látni az apját vagy az anyját a koporsóba, és milyen furcsa ha el sem jön a végtisztességre, a temetésre, de az is megér egy témát, amikor még papot sem hívnak a temetésre, csak a temetkezési vállalkozót hívják telefonon, ő elviszi a hullát a krematóriumban, és visszahozza az urnát, amivel azt tesznek, amit akarnak. Beteszik szekrénybe, elszórják az udvarra a virágos kertbe, vagy valamelyik folyóba, erdőbe, mezőn vagy elsárkány-repültetik vagy hasonló sok más lehetőség is létezik.

-        Akkor miért is szükséges a digitális napló? Digitális örökségvédelem miatt, talán?

-        A mesterséges lelkiismeretre utalsz?

-        Na végre legalább beszélünk róla és nem kerülöd a kérdést.

-        A bűnöket is úgy lehet online megrendelni, mint a szobabútort vagy a fűnyírót, a zoknit vagy a virágcsokrot.

-        Csak engem nem lehet digitálisan megrendelni, ha látni akarsz, valóságban, mert az űrbuliban nincsen a bőrünknek illata.

-        Mire való?

-        Azért, hogy majd ha füstre kerül ismerjük fel azt és ne tömjénezzük a szavainkat, mert jobb, ha levendulamagok közé keverjük a szómagokat.

-        Ennek a beszélgetésnek már így semmi értelme nincs.

-        Általában a beszélgetéseknek mostanában nem sok értelmük van.  Az ember mintha elfelejtett volna beszélni, beszélgetni, mintha egymást fele is elfelejtett volna odafordulni teljes valójával.

-        Ez is magas nekem. A digitális napló is kaphat vírust épp mint a légcsövünk, és torkunk, vagy bármely testrészünk.

-        Akkor holnapután találkozunk, majd folytatjuk tovább, ha akarod. A szavakat ázgtasd me metilénkékbe.

-        Nagyobb értelme lesz, ha találkozunk, azt hiszem az egésznek.

-        Rendben, szia.

-        Szia.