virtuális virulencia ?

 Az, hogy mi az a virtuális, talán ismerősebb a virulencia  talán kevésbé. 

Talán az  "élősködő világháló" szókapcsolat is sejtet valami olyansmit, ami az eszeveszett korban történhet velünk, bennünk, körülüttünk, de nem tudni hogy értünk-e, vagy értünk-e ehhez egyáltalán.

Nem kell ahhoz különösebb tudás, hogy amint az idő telik elismerjük azt, hogy vannak napok amelyek nem úgy alakultnak amint eltervezzük. Különösen 60 fele érzem hogy valami egészen másképp "működik", mint eddig amint működött. Gondolok itt az emberi természet korral együtt járó változásaira. Az ember mondják "működőképes", ameddig él, csak kérdés, hogy mire  és mikor.  Milyen csúnya szó az, hogy az ember "működik". Erre utalt már Szilágyi Domokos is, amikor leírta "dolgos állat az ember, így bírja ki magát, lesz még célszerű is ez agyontervezett világ, mindennek oka, célja s valami haszna van..."  Legalábbis azt gondoljuk, azt reméljük, véljük.

Az őszi szántás után a tavaszi boronálás hasonlít a mennyei hatalom földi árnyékához. 

Csak ne kelljen kihúzni a fogakat, csak ne kellene lecsíszolni, megprotézisezni, megzabolázni az egyre öregedp szájüreget. Ahogy a fogak romlanak, már nem lehet mindent megetetni az emberrel. A reumás lépésekről ne is beszéljünk. No meg ott vannak a magunkkal hordozott múltunk és a reumás csontozat is.

Azt hiszem  a lélek rögeit is néha fel kell szántani, ásni, boronálni, gerebélyzni és ami fontos, ha salátát akarunk enni kezünk munkája után akkor ne vessünk murokmagot vagy semmi mást. 

idv a rögtönzött rögök rögtönzött rögei mellől..